TAKÁTS GYULA

TAB, 1911. 02. 04 – Kaposvár, 2008. 11. 20

 

1911. február 4-én született Tabon, Somogy megyében. Középiskolai tanulmányait Kaposváron végezte. A pécsi Erzsébet Tudomány – egyetemen 1934-ben szerzett tanári és bölcsész doktori oklevelet földrajz, geológia és filozófia tárgykörben. 1939-től tíz éven át tanított munkácsi és kaposvári középiskolákban. 1949-től a Rippl-Rónai Múzeum igazgatója, később Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője egészen 1971-es nyugdíjaztatásáig. 1971-ben Tab, 1973-ban Kaposvár, 2002-ben Balatongyörök díszpolgárává választották, életműve 2010-ben Örökségünk Somogyország Kincse címet kapott. 1975-től a Magyar P.E.N. Club tagja, 1994-től alelnöke. 1946–tól 1949-es feloszlatásáig, majd 1985-ös újjáalakulásától a költő haláláig a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Takáts Gyula életművének jelentőségét a kritikai irodalomtörténeti visszhangja mellett számos díj is tanúsítja. 1941-ben Baumgartner díjat, 1960-ban és 1975-ben József Attila-díjat kapott, 1985-ben Déry Tibor-díjban részesült. Életművét 1991-ben Kossuth-díjjal ismerték el. 2008. november 20-án, Kaposváron, 97 éves korában hunyt el.

 

ZILAHI SIMON

TAB, 1849. 02. 07 – BUDAPEST, 1913. 10. 05

 

Újságíró és újságkiadó, 1870-ben a Pester Journal munkatársa. 1872-től a Neues Pester Journal, 1878-tól a Pesti Hírlap kiadóhivatalát vezette. 1881-től, a Budapesti Hírlap alapításától haláláig kiadóhivatali igazgató. Közben 1896-ban megalapította az Esti Újság című bulvárlapot, 1897-ben a Kincses Kalendáriumot, 1893-ban a Kakas Márton című élclapot, 1894-ben pedig a Patyolat, a Divatújság és a Gyermekújság című lapokat. 1900-ban alapította az Újságkiadók Lapját és haláláig főszerkesztője volt. 1896 – 1913 között Magyarországot képviselte a nemzetközi kongresszusokon. 1902-ben a mainzi Gutenberg-Gesellschaft egyik alapítója volt. A modern kapitalista újságkiadás módszereit az elsők között ő vezette be a magyar sajtóba s lapjait sok ötletességgel terjesztette és felvirágoztatta. A Magyar Újságkiadók Országos Szövetségének alapító elnöke, az Újságkiadók Otthonának és a Hírlapkiadó Tisztviselők Egyesületének elnöke, a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületének főtitkára, 1907-ben Koppenhágában a szaklapok nemzetközi kongresszusán alelnök.

 

SZEGFI MÓR MIHÁLY

SZIL, 1825. 03. 05 – TAB, 1896. 08. 28

 

Író, újságíró, főreáliskolai tanár, miniszteri titkár. Tanulmányait Prágában és Berlinben végezte; szegény fiú lévén, óraadással, írogatással tartotta fenn magát. Miután hazajött, 1848-ig az akkor Pesten fennállott izraelita magyar nyelvterjesztő egyesület titkára volt; feltűnt népies tárgyú költői munkáival. A szabadságharc alatt a tüzérségnél szolgált; a szenttamási ütközetben kapitányi rangot nyert; majd megsebesült és Szemere titkára lett. Világos után bujdosott, menekült; Berlinben, Párizsban és Londonban hírlapok számára dolgozott és óraadással tartotta fenn magát. Hazatérése után, már mint keresztény író, 1861-ben feleségül vette Kánya Emiliát, a Családi Kör című lap szerkesztőjét, akinek szorgalmas segítője volt. A kiegyezés után a kereskedelmi minisztériumban nyert előbb fogalmazói, majd titkári állást, de a hivatalnál jobban szeretvén a tanítást, tanári vizsgálatot tett és a lőcsei, majd a kassai főreáliskolában tanított. 1886-ban nyugalomba vonult és Fiuméban élt családja körében.Költeményeket, elbeszéléseket és tárcacikkeket írt az Életképekbe (1846-47), a Zsidó Naptárba (1848), a Pesti Divatlapba (1847-48), a Hölgyfutárba (1853-57), a Divatcsarnokba (1853), a Religióba (1855. fordítások), a Családi Lapokba (1856), a Szépirodalmi Közlönybe (1857-58); a lőcsei állami főreáliskola Értesítőjébe (1877).

 

CZINKE IMRE

TAB, 1946. 11. 07 – 2000. 02. 21

 

Apja, Czinke István pékmester volt Tabon, de fia nem folytatta apja foglalkozását. Géplakatosnak tanult, majd a MAHART siófoki kirendeltségénél dolgozott. Iskolás évei alatt szerette meg a rajzolást, művészeti szakkörbe is járt, de az ott tanultak nem elégítették ki tudásvágyát. Mindig is szeretett kézügyességet igénylő munkákkal foglalkozni, de nem készült tudatosan fafaragónak. Saját bevallása szerint a véletlen adta kezébe a fát. Egy alkalommal apja szőlőhegyén egy ott dolgozó idős parasztember adott neki egy körtefadeszkát. Dohányzóasztalka lapja lett a körtefadeszkából. A fafaragás ezután az életévé vált és 1981-ben népi iparművészi címet is kapott munkájáért. Elmondása szerint minden munkája a saját, megélt élményeiből táplálkozik. Faragás közben tudattalanul öltenek testet élményei a faragványokban.

 

Czinke Imre és alkotásai

 

 

 

 

NAGY FERENC

TAB, 1920. 10. 05 – 1998. 01. 25

 

Nagy Ferenc 1920. október 5-én született Tabon. Szülei nincstelen uradalmi cselédek voltak. A család szegénysége meggátolta, hogy mesterséget tanuljon, ezért hat elemit végzett. 1941-ben behívták Hajmáskérre katonának. Itt kezdett unalmában faragni. Katonatársai élelmet kínáltak szobrocskáiért, amelyektől már akkor vonakodott megválni. 1946 augusztusában egy hadifogságból érkezett haza. Vásárokra, búcsúkra vitte tárgyait kevés anyagi sikerrel. Valójában akkor lett belőle hivatásos népművész, amikor az Állami Háziipari Részvénytársaság folyamatosan megrendelte munkáit. A Képzőművészeti Főiskola nagy tekintélyű szobrász tanárai biztatták, hogy jelentkezzen felvételi vizsgára. Nem tette meg, kötötte őt a szülőföld, megmaradt „őstehetség”-nek. Az áttörés 1955-ben következett be: a Varsóban tartott V. Világ Ifjúsági Találkozón gyönyörűen faragott kürtjével elnyerte a képzőművészeti nagydíjat,és jutalmul vendégként vehetett részt a Moszkvában rendezett VIT-en. Egyre finomabbak változatosabbak lettek dobozai, tükrei, gyümölcstálai, kürtjei. A fa-, csont-, és szarufaragás technikájában egyre tökéletesedett. 1956-ban megkapta a Népművészet Mestere címet. 1976-ban önálló kiállítása volt a Nemzeti Galériában, ami csalódást keltett a művészben, mivel nem hittek szobrászati tehetségében. Tevékenységével nagymértékben hozzájárult Tab kulturális életének fellendítéséhez, a hagyományápoláshoz. 1981-ben „Tab Nagyközségért”, 1992-ben „Tab városért” emlékplakettet kapott. 1992-ben „Somogyért” kitüntető díjat, és „Tab város Díszpolgára” kitüntetést kapott. Megbecsülése jeléül állandó kiállítást nyitottak műveiből a Tabi Galériában. A Magyar Televízió „A faszobrász magányossága” címmel portréfilmet mutatott be róla. 1998. január 25-én hunyt el a szülővárosában. Nagy Ferenc művészi tevékenységét számos kitüntetés és társadalmi elismerés dícséri. 2005-ben "Magyar Örökség Díjjal" ismerték el a somogyi fafaragó művészetét.

Nagy Ferenc alkotásai

 

 

 

 

ERÉNYI ALAJOS

Kaposvár, 1920. 02. 04 - 2016. 11. 09

 

Erényi Alajos 1920. február 4-én született Kaposváron a Rippl-Rónai festményen is szereplő Piacsek bácsi házában. Édesapja nyomdász volt. Erényi Alajos már gyermekkorában szeretett rajzolni. Fiatalkorában pedig a festés mellett a zenét is kedvelte, így a cserkész, majd a levente zenekarba, később 21 évesen a 6. Honvéd Gyalogezred zenekarába került. Kapostól a Donig és visszafelé gyalog - mint a Golgotát megjárva Budapest ostromában, fogságba esve élte át a háború borzalmait. Utána visszatért Somogyországba. Tabon telepedett le, ahol azóta is él és alkot. Számos kiállítása volt. Festményei Ausztriában, Szlovákiában, Erdélyben, Svédországban és Ausztráliában kiállításra kerültek, a Kalocsai Érsek portréját a Püspöki Palota, Jézus töviskoszorúval című képét a Vatikán őrzi. Megélhetését az órás mestersége biztosította. Tabon 40 éven át, mint önálló órás mester működött egészen nyugdíjazásáig. Munkabírásáért és felesége önzetlen segítségéért minden nap hálát adott az Úristennek!

 

Erényi Alajos alkotásai

 

 

 

 

 

 

Copyright © 2015 Városi Könyvtár Tab | Designed by Borza Tamás